Megvan a kívánságod, a terved, és tisztában vagy a megvalósításhoz szükséges lépésekkel.
Nincs más hátra, mint rászánnod a kellő időt.
Kétféle idő van. Az egyiket az határozza meg, hogy egy nap hány órát vagy hajlandó áldozni
egy adott dologra. Ezt úgy hívom függőleges idő. A másikat az, hogy hány napot szánsz rá. Ez a
vízszintes idő. A legtöbb függőleges idő, ami fölött rendelkezhetsz, 24 óra, hiszen ennyiből áll egy
nap. A vízszintes idő esetében tiéd az egész életed. Mit gondolsz, melyik a fontosabb?
Nem minden óra egyenlő. Ha a házad mögötti gátban keletkezne egy repedés, és huszonnégy
óráig tartana a megjavítása, akkor nem 24 napon át szánnál rá napi egy órát, ugye? Ehelyett inkább
éjt nappallá téve dolgoznál rajta, nehogy átszakadjon, és a víz elmossa a házad. És mi van akkor, ha
mondjuk ugyanennek a háznak a kertjében virágokat szeretnél nevelni? Erre nem valószínű, hogy
napi 24 óra kéne. A virágoknak és neked is jobb, ha napi egy óra gondoskodást kapnak 24 napon át.
Bizonyos dolgokhoz függőleges idő kell. Másokhoz vízszintes. Megtalálni a feladathoz illő
időfajtát fél győzelem. A legtöbben úgy közelítik meg a problémáikat, mintha egy gát készülne rájuk
szakadni. De igazából a problémák megoldásának nagyobbik része inkább a kertgondozásra
hasonlít, mint a gátjavításra. Azon dolgoknak, amelyeket az életben el akarsz érni, a zöme könnyebben
és élvezetesebben érhető el, ha sok időt szánsz rájuk, és nem egyszerre akarsz túllenni rajtuk.
Sajnos az élet sodró tempója pont az ellenkezőt sugallja. A rohanás maga is céllá lett. Inkább
dolgozunk egy feladaton pár napot lázas sietséggel, mint pár hetet kényelmes tempóban. Inkább
gyorsan szeretnénk meggazdagodni, mint lassan. És itt a hiba.
Sokkal nehezebb gyorsan meggazdagodni, mint lassan. Sokkal nehezebb bármi értékeset pár
nap alatt összehozni, mint pár hónap alatt. Amikor túl sok dolgot akarsz egy napba sűríteni, akkor
az idő ellened dolgozik. De ha az erőfeszítéseidet egyenletesen elosztod az időben, akkor az idő
neked dolgozik.
Szentelj bár csak napi néhány percet egy feladatnak, és ha elég napod van rá, elérhetsz bármit.
Ha hosszú távon dolgozol a kívánságodon, akkor az valóra is válik.
Ha elegendő vízszintes időt szánsz rá, akkor megtanulhatsz játszani egy hangszeren,
elsajátíthatsz egy idegen nyelvet, kiolvashatod a Shakespeare összest, diplomát szerezhetsz,
kibővítheted a házad, írhatsz egy könyvet, kitanulhatsz egy szakmát, vállalkozásba kezdhetsz, vagy
mindezt egyszerre. Lehet, hogy egy évedbe telik, lehet, hogy húszba — és akkor mi van?
Ne akadj fenn azon, hogy mennyi ideig tart, mert az csak egy újabb módja annak, hogy
kisiklasd az álmaidat. Gondolj arra a középkorú nőre, aki jogot akart tanulni, de nem mert,
mondván, hogy már túl öreg. „Öt év, mire elvégzem — mondta egy barátjának —, és addigra már
ötvenhét éves leszek." A barátja erre visszakérdezett: „És hány éves leszel öt év múlva, ha nem
mész jogi egyetemre ?"
Kit érdekel, hány éves vagy? Kit érdekel, hogy a Csodalámpa-terved meddig fog tartani? Az
idő így is, úgy is elmúlik, akkor legalább teljen el hasznosan.
A belátás képessége
Amikor végzős voltam a főiskolán, úgy döntöttem, író leszek. De az elkövetkezendő tizenkét
évben egy sort sem írtam. Egy délután, mikor álmodozva ültem az asztalomnál, egy olyan erejű az
egész életemet megváltoztató felismerést tettem, mintha csak fejbe csapott volna egy baseballütő:
Ha tizenkét évvel ezelőtt elhatározom, hogy minden nap írok egy pár mondatot, akkor
mostanra túl lennék fél tucat könyvön.
Le voltam taglózva. Egyetlen drámai pillanatban rádöbbentem, hogy milyen rengeteg időt
fecséreltem el, és milyen egyszerűen elkerülhettem volna. Mintha a partról néztem volna, amint
tizenkét drága évem lassan elhajózik a semmibe. És mindezt azért, mert nem volt eszem naponta
egy pár mondatot leírni. Hát mekkora bolond voltam én?
Mielőtt ezt megválaszolhattam volna, egy új gondolat jutott eszembe, akár napsugár a felhők
között:
Nem érted a lényeget. Ez egy ébresztő volt, nem az ítéletnapi harsona.
Végre valahára felfogtam. Végre megértettem, hogy mit próbált a világ a fejembe verni. Az
élet értelme nem a múltban elmulasztottak meggyászolása, hanem annak a biztosítása, hogy nem
fecsérled el a jövőt. Azért ismertem fel a kudarcot, hogy tanulhassak belőle, és sikerré alakíthassam.
Mindössze annyi dolgom volt, hogy ettől a perctől kezdve írjak pár sort minden nap, és az álmom,
hogy író legyek, teljesülni fog.
Halleluja! Megtudtam az univerzum egyik titkát. Repestem az örömtől, boldog voltam és
derűlátó. De rémült is.
Mert mi van, ha nem tudok megváltozni? Ha még azt a minimális erőfeszítést is képtelen
vagyok megtenni, hogy egy-két mondatot írjak naponta? Eddig sem ment, most miért menne?
Gyorsított filmként előrerohantak a gondolataim tizenkét évvel a jövőbe. És ott láttam magam,
a frusztrációtól remegő kézzel, mert még mindig nem írtam semmit. Nyomorult voltam, egy
szánalmas kudarchalom, tele önsajnálattal. Tudtam, hogy az életemből hiányozni fog a boldogság,
az elismerés, az öröm, a . . .
Ez betett. Elegem volt. Más ember lettem. Olyan biztosan, ahogy a nevemet tudom, tudtam,
hogy ez a jövő soha nem következhet el. Megláttam az Eljövendő Idők Szellemét, és halálra
rémített. Kaptam még egy esélyt, és döntöttem: bizisten ki is fogom használni. Az elkövetkező
tizenkét év egy egészen másmilyen embert fog megismerni, mint az elmúlt.
Utólag mindannyian bölcsek vagyunk. A kívánság valóra váltásának egyik titka, hogy ezt az
utólagos belátást előrelátássá tegyük. Használd fel a múltad, hogy erőt nyerj a jövődnek. Tedd meg
ma, amit sajnálsz, hogy elmulasztottál tegnap, és így elkerülheted, hogy sajnálnod kelljen holnap,
amit nem tettél meg ma.
Ellis törvénye
Amint egyszer elkezdtem végre a mindennapos írást, az eredmények megdöbbentettek. Még
ha csak egy-két mondatot írtam is egy nap, a mondatok bekezdésekké, a bekezdések fejezetekké, a
fejezetek könyvekké alakultak, akár egy csoda.
De nem csoda volt; egy egyszerű alapelv volt, amely ott szunnyad minden emberi teljesítmény
mögött: Kellő idő alatt még a közönséges erőfeszítés is hozhat különleges eredményt. Ezt nevezem
én Ellis törvényének, nem azért, mert én találtam ki, hanem mert amikor „ő" rámtalált,
megváltoztatta az egész életem. Ez a szíve és lelke kívánságaim megvalósultának. Ez a csoda a
csodalámpámban.
Még a közönséges erőfeszítés is hozhat különleges eredményt. Ez a legeslegfontosabb
gondolat a Csodalámpában, a leges-leghasznosabb tanács, amit csak adhatok kívánságod valóra
váltásához. Ha ezt megfogadod, és eszerint cselekszel, akkor - még ha minden más itt olvasottat
figyelmen kívül hagysz is - százszorosára növeled sikered esélyeit. Az ügyed mellé állítod vele
ugyanis a természet legellenállhatatlanabb erejét: az időt.
Mindenhol körbevesznek minket az idő hatalmának bizonyítékai. A finom lankák valaha
óriási hegyek voltak, az óriási hegy volt egyszer a tengerfenék. Az a facsemete, amit évekkel ezelőtt
ültettünk, számunkra nem érzékelhető tempóban nő, és most mégis árnyat borít a házra. Egy
csöpögő vízcsap hamar megtölt egy mosdót, és elég idő alatt megtöltené egy egész óceánt.
Elnassolunk egy kis extra sutit vacsora után párszor a héten, és amikor legközelebb felállunk a
mérlegre, az tíz kilóval többet mutat. Bármit teszünk is huzamosabb időn át, az felnagyítódik,
arányosan az eltelt idővel. Ez olyasmi, mintha kamatos kamatot kapnánk bármiért, amit teszünk,
feltéve, hogy elég sokáig tesszük.
Amikor „közönséges erőfeszítésről" beszéltem, azzal nem arra utaltam, hogy az
erőfeszítéseidnek közönségeseknek kéne lenniük. A különleges erőfeszítések huzamosabb idő alatt
még jobb eredményeket hoznak. De ezt a legtöbben már így is tudtuk. Hallottunk már emberekről,
akik különlegesen kemény munkával látványos eredményeket értek el. Amit azonban a legtöbben
nem vettünk észre az az, hogy bármilyen erőfeszítés hozhat eredményt - akár fantasztikust is -, ha
elég időt adunk neki.
Nem kell napi tizenhat órát dolgozni egy könyv megírásához; dolgozhatunk napi húsz percet a
következő néhány évben. Nem kell jövőre egymillió forintot keresni ahhoz, hogy milliomosok
legyünk, elég heti néhány forintot félretenni az elkövetkezendő húsz évben, és ugyanott vagyunk.
Nem kell a jövő héten lefogyni 25 kilót, hogy jól nézzünk ki, elég heti fél kilót fogyni egy éven át,
és ugyanoda jutunk.
Találd meg az időt a sikerre!
A sikerhez idő kell, még ha csak napi néhány perc is. Érezheted úgy, hogy nincs sok időd.
Vagy, hogy siettet, csaknem legyűr az élet rohanása. Felteheted magadnak a kérdést: Hogy fogom
tudni valaha is beszorítani a kívánságom valóra váltásához szükséges időt az időbeosztásomba?
Ez a rossz kérdés. Ahelyett, hogy az időbeosztásodhoz igazítanád a kívánságon való
ügyködést, igazítsd az idődet a kívánságodhoz. Ha már valamitől időt kell elvenned, akkor vedd el
azon dolgoktól, melyek alacsonyan vannak a fontosságlistádon. Hajtsd végre ezt az egy változtatást
a napodon - előbb dolgozz a legfontosabb dolgokon, és hagyd a többit későbbre - és látni fogod,
hogy a napirended kezd az életre hasonlítani, és nem pedig az életed egy napirendedre.
Ez még mindig nyitva hagy egy kérdést: Hol fogod megtalálni az időt arra, hogy mindent
megtegyél? Sokunknak nem kell sokáig keresni. Egy friss kutatás szerint az USA otthonainak 98
százalékában van televízió. Az átlagos férfi napi 3 óra 44 percet néz tévét. Az átlagos nő 4 óra 25
percet. Az átlagos tinédzser 2 óra 43 percet. Ha csak fele annyit nézel tévét, mint az átlagos
amerikai, már megtalálhatod a szükséges időt a kívánságod valóra váltására, azáltal, hogy a tévéidő
egy részét kívánság-idővé alakítod. Mindegy, hogy ez napi egy óra, fél óra, vagy csak tizenöt perc,
már pár perc is segít. Minden perc, amit nem a tévéd, hanem a kívánságod előtt töltesz, egy perccel
közelebb visz a kívánságod valóra válásához.
Azt akarom-e ezzel mondani, hogy fel kell adnod a tévézést a kívánságod megvalósításához?
Természetesen nem. Különben is lehet, hogy amúgy sem nézel annyit tévét, mint az átlag amerikai,
mert akkor nem lett volna időd elolvasni ezt a könyvet. Nézz annyit tévét, amennyit csak akarsz.
Csak azt tartsd észben: a tévénézésből egyetlen árva perc sem visz közelebb az álmaid valóra
váltásához. Ha többet akarsz az élettől, mint amennyit most kapsz, akkor azt az időt, ami nem adja
meg neked, amire vágysz, át kell alakítanod olyanná, ami megadja.
Ez nem azt jelenti, hogy feladd a tévézést, vagy bármi egyebet, ami neked fontos. Egyszerűen
arról van szó, hogy a fontosabb dolgok következzenek előbb. Tegyük fel, hogy egy este, leülvén a
kedvenc műsorod elé, egy kis hang azt kérdezné tőled: „Mi fontosabb neked, ez a program, vagy,
hogy teljesüljön a kívánságod?" Melyiket választanád? Melyikről mondanál le? Válaszd a kívánságodat,
és megindultál a valóra váltásához vezető úton. Válaszd a tévénézést, és megindultál a
tévénézéshez vezető úton. A kívánságodnak csak várnia kell, amíg fontosabb nem lesz, mint a
tévéfilmek. Ez ilyen egyszerű.
A tévéidő nem az egyetlen, ami alatt foglalkozhatnál inkább a kívánságoddal. Minden reggel
elolvasod az újságot? Klassz dolog jól informáltnak lenni, de fontosabb neked, mint a vágyaid?
Ponyvaregényekbe menekülsz az élet sivársága elől? Ha ezt az időt inkább a kívánságra fordítod,
lehet, hogy nem is lesz majd annyi minden, ami elől menekülni kéne.
Mennyi időt töltesz reggelente készülődéssel? Próbáld lenyomni tíz perccel. Aztán ezt a tíz
percet add a kívánságnak. Meg fog lepni, mi mindenre elég tíz perc, ha rászánod minden nap.
Mennyi időt töltesz egy nap házimunkával? Csapj le pár percet minden munkafázisból, és
passzold át a kívánságnak. Hidd el, még így is elvégezheted a házimunkát, és mellette a kívánságod
is teljesülni fog.
Egy tized az időből
Két módja van annak, hogy megtaláld a kívánságod valóra váltásához szükséges időt. Az első,
és legközvetlenebb módszer az, ha beosztod az idődet, és azután ragaszkodsz az időbeosztásodhoz.
Én mindig reggel dolgozom rajta, minden más előtt, mert ez az egész nap legfontosabb dolga. Te
dönthetsz úgy, hogy a nap végét, vagy éppen a közepét választod, nem számít, a lényeg, hogy
csináld, és csináld minden nap.
A másik módszer annak biztosítására, hogy minden nap jusson idő a kívánságodra, nem más,
mint időd „megtizedelése". Egyszerűen vágj le 10%-ot minden megszokott napi tevékenységedre
szánt idődből, és az így kapott extra időt szenteld a kívánságodnak.
Lehet, hogy most azt gondolod, hogy lehetetlen megrövidíteni a megszokott napi dolgaidra
szánt időt, de nem az. Az időkezelés egyik legérdekesebb tétele, hogy minél kevesebb időnk van
összehozni valamit, annál valószínűbb, hogy sikerül. Ezért hasznosak a határidők. Ezért küldik
vissza többen az adóbevallásukat a határidő előtti héten, mint az azt megelőző teljes hónapban.
Ezért vannak dugig a boltok a karácsony előtti napon emberekkel, mert ez az utolsó nap, hogy
vásárolhatnak.
A másik különös vonása az időkezelésnek, hogy minél kevesebb időnk van, annál többet
teljesítünk alatta. Ilyenkor rákényszerülünk, hogy súlyozzuk a dolgokat, és a legfontosabbakra
koncentráljunk, figyelmen kívül hagyva a lényegtelent. Ezért van, hogy a nyaralás előtti napon
gyakran több mindent végzünk el, mint az azelőtti megelőző teljes héten. Minél kevesebb áll
rendelkezésedre bármilyen értékes forrásból, annál jobban igyekszel beosztani, hogy még ki tudj
jönni belőle.
Időd megtizedelését kezdd a bevett napi rutinnal. Például megtarthatod a reggeli
újságolvasást, csak a rá szánt időből nyess le egy tizedet. Ugyanígy rövidítsd meg tíz százalékkal a
zuhanyozásra, készülődésre, ingázásra és a munka utáni tévénézésre szánt időt. Nyirbáld meg az
alvásidődet. Bármit is csinálsz naphosszat, végy el belőle 10%-ot. Ez napi két és fél órát jelent a
kívánságod számára, ami több is mint elég.
Munka
Hogyan vehetsz el 10%-ot a munkaidődből? Ha rendszeresen többet dolgozol napi nyolc
óránál, akkor valószínűleg meg tudod majd győzni a főnöködet, hogy érje be inkább nyolc órával.
Különösen úgy kerülheted el a komolyabb nehézséget, ha mindketten belátjátok, hogy az elvégzett
munka minősége így jobb lesz, mivel a kevesebb idő nagyobb odafigyelést és koncentrációt
igényel. Te magad is frissebbnek és energikusabbnak fogod érezni magad, mert kevesebb időt
töltesz majd munkával, és többet pihenéssel.
Mi van akkor, ha már most is csak napi nyolc órát dolgozol, és a főnök nem enged egy percet
sem? Akkor egyszerűen csinálj magadnak egy munkakívánságot, valami olyasmit, amit nagyon
szeretnél, ha megtörténne a munkahelyeden. Kezeld úgy ezt a munkakívánságot, mint bármelyik
másik kívánságodat. Vidd végig a Csodalámpa-folyamaton. Hogy megtaláld az ehhez szükséges
időt, a munkanapon elvégzendő minden feladatból vegyél el tíz százalékot. Ez nyolc órára vetítve
48 perc. Ez majdnem napi egy óra arra, hogy munkakívánságod beteljesüljön.
Alvás
Abból kiindulva, hogy átlag napi nyolc órát alszol, ha ebből elveszel 10%-ot, megint majdnem
egy órát nyersz. De vajon bölcs dolog-e megkurtítani az alvásidőt?
Ez ügyben nem adhatok orvosi tanácsot (te viszont kérd ki az orvosod véleményét, mielőtt
megváltoztatnád alvási szokásaid), de azt elmondhatom, hogy mi történt, amikor én változtattam a
saját szokásaimon.
Valamikor vettem egy érdekes könyvecskét, ami arról szólt, hogy hogyan aludjunk
kevesebbet, és élvezzük jobban. A könyv két nagyon találó megállapítást tett. Az egyik, hogy a
kellő mennyiségű alvás inkább szokás kérdésének tűnik, mint biológiai szükségletnek. Az emberi
testnek nincs szüksége napi nyolc óra alvásra. Sokan vannak - egész kultúrák -, akik beérik napi
hat-hét óra alvással. A másik érdekes dolog, hogy akik napi nyolc órát alszanak, esetleg
„túlalusszák" magukat. A túl sok alvás ugyanúgy megrogyaszt, mint a túl kevés.
Az a gondolat, hogy a napi nyolc órás alvásom inkább megszokás volt, mint szükséglet,
felkeltette az érdeklődésem - akárcsak az a tény, hogy így felszabadulhat napi egy órám a
kívánságomra. Miután ennyire nagy volt a tét, úgy döntöttem, bevetem minden szokásváltoztató
eszközömet (vizualizálás, megerősítés, előemlékezet és ismétlés), hogy kialakítsak egy új szokást,
ami szerint pusztán napi hét órát alszom.
Az első napokban bágyadt voltam, de kis idő múltán kiderült, hogy ennyi idő simán elég. A
nap folyamán több energiám volt, mint bármikor, és jobban aludtam éjjelente. Mindennek a tetejébe
még megkaptam az extra kívánságteljesítő órámat. Ez évi kilenc extra munkahétnek felel meg.
Próbáld ki az időtizedelést, és majd meglátod, mire jutsz. Minden megszokott napi dolgot
rövidíts le 10%-kal, és add át ezt az időt a kívánságodon való munkálkodásnak. így a legértékesebb
eszközödet - az idődet - a legfontosabb célodra fordítod - a kívánságodra. Evidencia-e vagy sem, ez
a legfontosabb lépés a kívánság megvalósításához.
Adj magadnak időt!
Ha a kívánságod megvalósulása sokáig tart, adj neki sok időt. Bizonyosodj meg róla, hogy a
Csodalámpa-terved elegendő időt szán-e rá. Sokszor előfordul, hogy valaki, amikor nem sikerül
megvalósítani a vágyát az előirányzott időn belül, feladja, és az egészet kudarcként könyveli el.
Közben kudarcról szó sincs, egyszerűen nem biztosította magának a kellő időt. Ahhoz, hogy egy
kívánság valóra váljék, gyakran az ő időbeosztásához kell alkalmazkodni a sajátod helyett. Annyi
időt kell rászánnod, amennyit csak megkövetel. Egy másodperccel kevesebb, és oda az egész.
A legbiztosabb módja az idővel való spórolásnak a pénzzel való spórolás. Egyszer belevágtam
egy üzletbe, amiben halálbiztos voltam, hogy meggazdagodom rajta. Soha életemben olyan
keményen még nem dolgoztam - napi tizenhat óra, heti hét nap. Az elején egy fillér bevételem nem
volt, tehát elkezdtem felélni a megtakarított pénzem, hogy a számlákat kifizethessem. Ahogy ezek
elfogytak, a hitelkártyáimról vettem fel a kölcsönöket. Amikor ezeknek is a nyakára hágtam,
kölcsönkértem a családomtól. Mielőtt észrevehettem volna, egy kilométer mélyen úsztam az
adósságban, és egy centit sem közeledtem a sikerhez. Amikor már sem kikönyörögni, sem
kölcsönkérni nem tudtam egy fillért sem, bezártam a boltot, és valaki másnak kezdtem dolgozni.
Az üzlet nem volt rossz ötlet, de az üzleti tervem annál rosszabb volt. Egyszerűen nem volt
benne biztosítva a végrehajtásához szükséges mennyiségű pénz. Meg kellett volna tartanom a
rendes munkámat, és mellette, részmunkaidőben dolgozni a vállalkozáson, így meglett volna a
szükséges bevételem ahhoz, hogy kihúzzam addig, amíg a vállalkozás el nem kezd nyereséget
termelni.
Egy rendes állás biztosította volna az üzlet beindulásához szükséges vízszintes időt.
Évekkel később hasonló helyzettel szembesültem. író akartam lenni. De ezúttal nem adtam fel
az állásomat. Már okosabb voltam. Tudtam, hogy hónapokba telik majd, mire leírom, ami a
fejemben van. Aztán újabb hónapokba, amíg eladom egy kiadónak, ha egyáltalán megveszik. Aztán
megint egy évbe, mire eljut a boltokba, és újabb évekbe, mire megírok és eladok elég könyvet
ahhoz, hogy egyáltalán elkezdhessem kifizetni a számláimat. Az egyetlen módja annak, hogy
biztosítsam számomra a kellő vízszintes időt ahhoz, hogy sikeres író legyek, az, hogy
részmunkaidőben írok, és megtartom az állásomat addig, amíg sikeres nem leszek.
Így is tettem. Tényleg hosszú évekig tartott. Sokkal tovább, mint képzeltem volna. De végül
bejött, mert nem spóroltam a kívánságom kárára. Sosem futottam ki a pénzből, így sosem futottam
ki az időből. Megadtam magamnak az időt, ami a kívánság megvalósításához kellett, így az meg is
valósult.
Ha megkísért a gondolat, hogy feladd a rendes munkád a kívánságod valóra váltásának
érdekében, akkor nyugodtan tedd meg —feltéve, hogy elegendő pénz van a bankszámládon ahhoz,
hogy kihúzd belőle kétszer annyi ideig, mint amennyire számítasz. Ha nincs ennyi összekapart
pénzed, akkor tedd meg magadnak és a kívánságodnak azt a szívességet, hogy megtartod az állásod.
Ha nincs állásod, keríts egyet, ami elég a számláid kifizetésére. Ne úgy gondolj rá, mint valamire,
ami a kívánságod rovására megy, éppen ellenkezőleg, tekintsd úgy, mint annak a finanszírozását,
ami lehetővé teszi, hogy ne kelljen feladnod. Az állásod megadhatja neked mindazt a szükséges
forrást, ami ahhoz kell, hogy mindaddig dolgozhass a kívánságodon, ameddig csak kell.
A szabadidős kívánság-teljesítés lehet, hogy nem tűnik éppen az ideális felállásnak. Lehet,
hogy nem visz el oda, ahova menni akarsz, olyan gyorsan, ahogy csak akarsz, de még így is
gyorsabb, mintha csődbe mennél. És tényleg működik. Fiatalemberként Albert Einstein szabadalmi
adminisztrátorként dolgozott. És a szabadidejében felfedezte a relativitáselméletet. Minden
lehetséges, ha elég időt adsz neki.
Használd ki az időd!
Ha már egyszer megadtad magadnak a kellő időt, használd is ki. Én akkor érzem magam a
legidegesebbnek és a legkevésbé produktívnak, amikor csak úgy átrohanok egy feladaton. De
amikor megengedem magamnak, hogy jól kihasználjam az időm, akkor kiengedek, és a munkám
minősége javul. Kreatívabbnak, energikusabbnak érzem magam, és több mindent végzek el.
Ami még fontosabb: még jobban is élvezem. Szinte bármilyen feladatot élvezek, ameddig
nem ész nélkül kell végigszaladni rajta, hogy máris belevághassak a következőbe. Még a
házimunkák, mint a mosogatás és fűnyírás is elvesztik robotolás jellegüket, ha elég időt szánok
rájuk.
Amikor kihasználom az időm, engedélyt adok magamnak, hogy élvezzem, amit csinálok. Ez
még akkor is beválik, ha egy határidővel állok szemben. Valahányszor azt veszem észre, hogy a
határidővel többet foglalkozom, mint magával a munkával, kitolom, hogy egy kis lélegzethez
jussak. Ha egyszer kihasználhatom az időmet, akkor élvezhetem, amit csinálok, és akkor a
legvalószínűbb, hogy jó munkát végzek.
Adj magadnak időt, és látni fogod, hogy élvezed, amit csinálsz. Élvezd, amit csinálsz, és
látni fogod, hogy máris megcsináltál mindent, ami csak kívánságod valóra váltásához kellett.
Ez a VIP csapat a legjobbak társasága.
30 Perces "különóra" egy olyan hölgytől, aki egy olyan világban ér el nagyszerű üzleti eredményeket, ahol igazából a férfiak az első számú sikervárományosok.
Láthatjátok, hogy a több száz résztvevős szemináriumi résztvevő közönségből, mindössze pár tíz ember (NI a képen) vehettünk részt ezen a különleges 30 percen.
Későbbiekben szintén Wafa A. Bdair előadását hallottuk, itt arról beszélt, hogy hogyan kell használni a DXN Nano technológiás kozmetikumait.
Hatalmas érdekesség, hogy a DXN 3in1 kávét bőrradirként lehet használni és a Morinzhi (Noni gyümölcs juice) Spirulina (Kék zöld alaga) valamint Ganodermás kávé keverékéből arcápoló maszkot lehet létrehozni.
3 csodálatos hölgy társaságában.
Tonk Emil csodálatos előadását is hallhattuk.
